Egy étkezési zavaros lány története

02.25 Ma elég rosszul alakultak a dolgok, ami az evést illeti. Szinte egész nap itthon voltam, mert elmaradt egy órám az egyetemen, és pont ebédidőre értem haza, ami egyet jelent a kötelező evéssel. Csak kezdem unni, hogy nekem muszájból mindig ennem kell, vagyis nyilván senki nem nyomja le a torkomon az ételt, bár szinte úgy érzem magam. Tudom, hogyha nem ennék, és látványosan kihagynám, az étkezéseket akkor feltűnne páromnak. Már így is érzem a közelgő veszekedésvihart, mint egy időzített bomba csak arra vár, hogy mikor robban fel ismét, és hullik minden újra apró darabokra. Bár lassan a környezetemből majdnem minden embernek feltűnik, hogy valami nagyon nincsen rendben, csak neki nem, pedig együtt élünk...nem tudom eldönteni, hogy ennek most örülnöm kéne, vagy sírjak amiatt, hogy ennyire nem foglalkozik a dologgal. A tegnapi nap folyamán is egyik mozis munkatársam, mondta, hogy egyek a szünetemben, mert, hogy én sose eszek, amikor dolgozom, és ez neki is feltűnt. A szaktárs...

2020.02.15  45 kg... BMI: 16.5  Első számú cél kipipálva, ami azt jelenti hogy 12 nap alatt sikerült fogynom 1,7 kg-t. Ami nem is hangzik rosszul, bár most arra kell koncentrálnom, hogy elérjem a második célt ami 44 kg.   Apránként újra kezdem érezni a régi tüneteket. Fáradtság, kiszáradt bőr, gyengeség, felálláskor szédülés, és az állandó fázás. A hideg amit akkor is érzek, ha pulcsiban és a sálammal betakarózva ülök. Érzem ahogy az anyagcserém egyre jobban lassul, aki azt jelenti, hogy muszáj megint mályva kapszulát használnom. Amiből viszont lassan, megint nem elég egy darabot bevennem ahhoz most méghozza a kívánt hatást.   Múlt hétvégén újra hánytam, viszont nem az a fajta, zabálás volt, hogy mindent fel akartam volna fallni, hanem minden apró étkezés után úgy éreztem hogyha most nem adhatom ki magamból az egészet akkor összeomlik az egész világom. Szinte magától jött a hányinger, a szívem olyan sebességre váltott mintha fel akarna robbanni. Nem akartam...

02.04: 46,7 kg 02.05: 46,4 kg 02.06: 46,1 kg 02.07: 45,7 kg Itt tartok most négy nap alatt egy kg. Nem a legjobb, muszáj fogynom mert így nem maradhatok. Ha minden jól megy akkor jövőhéten már elérem a 45 kg-t. Nem is emlékszem mikor voltam annyi utoljára, talán egy éve vagy másfél?  Mindegy is a mai nap katasztrofális volt. Itthon voltam egész nap és párom is, emiatt ennem kellett nem keveset. A reggelit ki tudtam hagyni ott csak egy kávé volt,ebédre csicseriborsos bulgurt csinált, aztán este kitalálta, hogy süssek neki palacsintát és abból is ennem kellett két darabot. Sajnos nem tudom kihagyni a kajálást mert figyeli, hogy mennyit eszem. Volt már több komolyabb veszekedésünk is a kajálásommal kapcsolatban, de így se sejt semmit és jobb ha ez így is marad. Ezért eszem hogyha látja. Ma kB 1000 fölött lehetett a kalóriabevitelem ami hihetetlenül sok az elmúlt napokhoz képest.  Holnap könnyebb lesz egész nap dolgozom késő estig, és nem mellesleg jövő héten kezdődik az egyetem ...

 Tegnap előtt hazajöttem vidékre a szüleimhez. És ,hogy ez miért is fontos? Elég rég voltam itthon körülbelül két hónapja, és amikor meglátták mondták,  hogy milyen vékony vagyok és ,hogy eszek-e rendesen? Persze mondtam, hogy igen ami persze nem igaz,de az igazságot nem tudhatják meg,miszerint lassan három éve van étkezési problémám.  A mai napon megtaláltam ,a régi naplómat ahol vezettem minden nap,hogy mennyit ettem,mozogtam, hánytam,hashajtóztam.... Pár oldalt befotóztam Visszaolvasva nagyon furcsa érzések támadnak bennem, hihetetlen, hogy ez tényleg az enyém, hiszen nagyon kevés dologra emlékszem abból az időszakból. Szinte olyan minta egy idegen ember legnagyobb titkát látnám magam előtt. Pedig az enyém, hiszen itt ülök a régi szobámban és érzem ahogy (ez most furcsán fog hangzani ) ez az egész újra előtör belőlem, a kényszert hogy újra hányjak és, hogy nem szabad enni. Ez az érzés Budapesten is megvan , de itt sokkalta erősebb. Ami egyrészt érthe...

 Azon gondolkoztam,hogy kellene írni valami kis bemutatkozó bejegyzést hiszen lehet ,hogy te aki most olvasod a blogot te nem ismerted az előző oldalamat és így nagyon sok mindent nem fogsz érteni. Így hát tessék fogadd szeretettel:  Domcsi vagyok 20 éves idén leszek 21, és jelenleg Budapesten élek a párommal. Az étkezéssel kacsolatos nehézségeim körülbelül három éve kezdődtek. Akkor voltam, 49 kg körülbelül, és kezdtem azt érezni, hogy egy minimális felesleg van rajtam, és ekkor elhatároztam, hogy lefogyok 1-2 kg és akkor minden rendben lesz. Gondolhatjátok mennyire lett minden rendben. Azt tudni kell rólam, hogy körülbelül 163-165 cm vagyok elég alacsony emiatt is láttam soknak a 49 kg-t. Eddigi életem során talán 1x voltam 50 kg én lassan 21 éves korom ellenére.  Ahogy teltek a napok,hetek lefogytam 47...46...45,5...45...44...43.. és végül 42 kg-ig. Számoltam a kalóriákat, edzőterembe jártam,  volt ,hogy késő este keztem el tornázni a szobámban. 11.osztályos gi...

 Ma reggel annyira természetesnek érződött a tegnap esti történések, talán már ilyesztően természetesnek hatott.  Azt hittem reggel felébredek és majd haragudni fogok magamra amiért megtettem, de nem így történt.   Ráálltam a mérlegre és valami olyasmit láttam amit már nagyon régen nem. 45,5 kg mutatott, majd belenéztem a tükörbe és úgy éreztem, hogy ez még nem elég nekem. Azt akarom, hogy a számok még lejjebb és lejjebb másszanak, hogy megint ott legyek ahol már nagyon régen voltam. 42 kg, 42 amikor már az emberek aggódnak...  Azonban most okosabb leszek mint eddig valaha, muszáj lesz odafigyelnem mert a párom folyamatosan figyeli az étkezéseimet. Együtt élünk ezáltal nem kockáztathatom, hogy lebukjak, hiszen ő túl fontos ahhoz, hogy elveszitsem. Az, egyetlen esélyem a fogyásra, ha nem eszem azokon a napokon amikor dolgozom, az az egyetlen hely ahol nem látja mit teszek, vagy éppen mit nem teszek. Jövő hét elején úgyis ilyen 10-12 órákat dolgozom így ezen a hár...

 Régi blogomat sajnálatos módon valaki jelentette és a blogger csapata úgy döntött, hogy valamiféle irányelveket sértett a blog emiatt törölték. Törölték az összes bejegyzésemmel együtt, amivel elvettek tőlem közel 1.5 évnyi emléket.   Ez az időszak az étkezési zavaromnak köszönhetően teljesen elveszett, nem emlékszem semmire, hiszen a mindennapjaim nem álltak másból csak az étel körüli gondolatokból, melyek először csak nyaldostak mint víz a partot, majd jött egy hullám ami leterített, maga alá temetett és hosszú időn át nem tudtam a felszínre törni. Majd közel egy éve sikerült a felszínre úsznom és úgy éreztem túl vagyok az egészen, de ma történt valami.  Valami ami miatt úgy érzem a víz kezd újra körülzárni és csak idő kérdése mikor merülök újra alá.  Közel egy éve már, hogy nem volt falásrohamom, viszont ez ma megint megtörtént. Úgyanazok az érzések mint évekkel ezelőtt, úgyanaz a remegés, sírás majd a megkönnyebűlés, majd pedig a felismerés, hogy mi tettem?! ...