Sziasztok...Domcsi vagyok
Azon gondolkoztam,hogy kellene írni valami kis bemutatkozó bejegyzést hiszen lehet ,hogy te aki most olvasod a blogot te nem ismerted az előző oldalamat és így nagyon sok mindent nem fogsz érteni. Így hát tessék fogadd szeretettel:
Domcsi vagyok 20 éves idén leszek 21, és jelenleg Budapesten élek a párommal. Az étkezéssel kacsolatos nehézségeim körülbelül három éve kezdődtek. Akkor voltam, 49 kg körülbelül, és kezdtem azt érezni, hogy egy minimális felesleg van rajtam, és ekkor elhatároztam, hogy lefogyok 1-2 kg és akkor minden rendben lesz. Gondolhatjátok mennyire lett minden rendben. Azt tudni kell rólam, hogy körülbelül 163-165 cm vagyok elég alacsony emiatt is láttam soknak a 49 kg-t. Eddigi életem során talán 1x voltam 50 kg én lassan 21 éves korom ellenére.
Ahogy teltek a napok,hetek lefogytam 47...46...45,5...45...44...43.. és végül 42 kg-ig. Számoltam a kalóriákat, edzőterembe jártam, volt ,hogy késő este keztem el tornázni a szobámban. 11.osztályos gimnazista lehettem, amikor napi két almától már bűntudatom volt, nem tudtam tanulni, minden testnevelés óra során a védőnőhöz jártam mert azt hittem elájulok. Fáztam,annyira fáztam, hogy a fütőtt osztályteremben télikabátban ültem és még úgy se marad abba a remegés. Minden egyes nap amikor hazaértem le kellett feküdnöm aludni, mert nem volt már energiám dálutánra. Ahogy így eltelt egy év körülbelül, akkor elkezdödött valami más, valami új....KOPLALTAM ÉS ZABÁLTAM ÉS HÁNYTAM ÉS HASHAJTÓZTAM ÉS TORNÁZTAM, KOPLALTAM,ZABÁLTAM,HÁNYTAM,TORNÁZTAM és így tovább...
Egy ideig minden rendbe jött, elköltöztem otthonról, el az emlékek elől, a rossz szokások elől, azt hittem mostmár tényleg minden helyre jön. Visztont megint tévedtem...
Néha néha újra előjönnek úgyanazok az érzelmek , a bűntudat , a félelem, az undor a saját tükörképemtől. És megint itt tartunk vagyishát én biztosan.
Jelenleg 46 kg vagyok vagyis a BMI értékem körülbelül 17,3 ami soványnak számít elvileg hát ezzel tudnék vitatkozni, két napja voltam 46,6 kg. Ebben a két napban kétszer ettem összese, esténként amikor hazajövök a munkából és párom látja ha nem eszem, ezért eszem, hogy megnyugodjon, cserébe pedig egésznap nem eszem, hogy én nyugodjak meg. Szóval ha minden jól megy akkor holnap már 46 kg alatt leszek. Viszont a mai naphoz még hozzátartózik, hogy megint hánytam, és megkönnyebültem, három palacsintát ettem de nem bírtam benn tartani, a tudta, hogy elrontom az egész napos koplalást túl erős volt , ezért megtettem...így utána 45,7 kg vagyok.
Nem szeretném,hogy ez a dolog újra előjöjjön, inkább nem eszek csak ezek a rohamok ne legyenek többet, mert szörnyű...
Ez lennék én? Talán igen....de ha nem akkor mégis kivagyok...?!
Domcsi
Domcsi vagyok 20 éves idén leszek 21, és jelenleg Budapesten élek a párommal. Az étkezéssel kacsolatos nehézségeim körülbelül három éve kezdődtek. Akkor voltam, 49 kg körülbelül, és kezdtem azt érezni, hogy egy minimális felesleg van rajtam, és ekkor elhatároztam, hogy lefogyok 1-2 kg és akkor minden rendben lesz. Gondolhatjátok mennyire lett minden rendben. Azt tudni kell rólam, hogy körülbelül 163-165 cm vagyok elég alacsony emiatt is láttam soknak a 49 kg-t. Eddigi életem során talán 1x voltam 50 kg én lassan 21 éves korom ellenére.
Ahogy teltek a napok,hetek lefogytam 47...46...45,5...45...44...43.. és végül 42 kg-ig. Számoltam a kalóriákat, edzőterembe jártam, volt ,hogy késő este keztem el tornázni a szobámban. 11.osztályos gimnazista lehettem, amikor napi két almától már bűntudatom volt, nem tudtam tanulni, minden testnevelés óra során a védőnőhöz jártam mert azt hittem elájulok. Fáztam,annyira fáztam, hogy a fütőtt osztályteremben télikabátban ültem és még úgy se marad abba a remegés. Minden egyes nap amikor hazaértem le kellett feküdnöm aludni, mert nem volt már energiám dálutánra. Ahogy így eltelt egy év körülbelül, akkor elkezdödött valami más, valami új....KOPLALTAM ÉS ZABÁLTAM ÉS HÁNYTAM ÉS HASHAJTÓZTAM ÉS TORNÁZTAM, KOPLALTAM,ZABÁLTAM,HÁNYTAM,TORNÁZTAM és így tovább...
Egy ideig minden rendbe jött, elköltöztem otthonról, el az emlékek elől, a rossz szokások elől, azt hittem mostmár tényleg minden helyre jön. Visztont megint tévedtem...
Néha néha újra előjönnek úgyanazok az érzelmek , a bűntudat , a félelem, az undor a saját tükörképemtől. És megint itt tartunk vagyishát én biztosan.
Jelenleg 46 kg vagyok vagyis a BMI értékem körülbelül 17,3 ami soványnak számít elvileg hát ezzel tudnék vitatkozni, két napja voltam 46,6 kg. Ebben a két napban kétszer ettem összese, esténként amikor hazajövök a munkából és párom látja ha nem eszem, ezért eszem, hogy megnyugodjon, cserébe pedig egésznap nem eszem, hogy én nyugodjak meg. Szóval ha minden jól megy akkor holnap már 46 kg alatt leszek. Viszont a mai naphoz még hozzátartózik, hogy megint hánytam, és megkönnyebültem, három palacsintát ettem de nem bírtam benn tartani, a tudta, hogy elrontom az egész napos koplalást túl erős volt , ezért megtettem...így utána 45,7 kg vagyok.
Nem szeretném,hogy ez a dolog újra előjöjjön, inkább nem eszek csak ezek a rohamok ne legyenek többet, mert szörnyű...
Ez lennék én? Talán igen....de ha nem akkor mégis kivagyok...?!
Domcsi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése