Anorexia&Terhesség

2020.08.02.

47,5 kg

17. terhességi hét

  Mindig is fiatalon szerettem volna édesanya lenni.  De ahogy telt az idő úgy vált egyre világosabbá, hogy ez nem sikerülhet. Ahogy egyre mélyebbre kerültem az étkezési zavarok világába azzal együtt egyre jobban rettegtem(rettegek) a súlynövekedéstől, márpedig ez elkerülhetetlen ebben az esetben. 

 A vírushelyzet előtt nagyon szépen haladtam a 42 kg-os célom felé. Áprilisban már nem is jött még rendesen a havim. Úgy éreztem végre megint sikerülhet, erősnek éreztem magam. Májusban szintén késett, persze ezt is betudtam a fogyás számlájára. De valami megváltozott, úgy éreztem valami történik. 

 Május 2-án pozitív lett a tesztem.....Elkezdett változni a testem, eltűnt a csípőcsontom, a vádlim és a combom megnőtt. Minden olyan részem amit nem utáltam megváltozott  nap-nap után , gyönyörűnek kellene találnom ahogy növekszik a hasam, hiszen egy kis élet van odabenn. Én mégis félek, rettegek, hogy a legvégén egy idegen test fog velem szembenézni a tükörben. Ugyanaz a két szempár csapdába esve valaki más bőrébe.

 Elborzasztanak ezek a gondolatok, megmérgezik a napokat,  azt az időszakot amikor a legboldogabbnak kéne lenném. Sűrű felhőként borítva az elkövetkező hónapokat...

Domcsi