Egy étkezési zavaros lány története

 Sose gondoltam volna, hogy ez az egész ennyi éven át velem marad,hogy mindig ott lesz egy-egy apró gondolat, mely minden étkezés közben megkongatja a vészharangot. Olyan hirtelen csapnak le a szavak, mint ahogy a hullámok ostromolják a partot a vihar alatt. Minden alkalommal érzem, ahogy gyűlnek a viharfelhők akárhányszor ennem kell.  Hiszen most tényleg muszáj, mert a testemből táplálom Őt. Ez arra elég, hogy rábírjam magam az evésre, de a bűntudatot és az undort nem tudom legyőzni. Azt mely minden alkalommal elfog ha belenézek a tükörbe. Egy teljesen más ember néz vissza rám, egy fáradt karikás szemű, anya testű zombi. Minden porcikámat utálom, bár ez már évek óta így van. Mindez persze megéri, hiszen a egy csodálatos kisfiú anyukája lehetek és ezen semmiért se változtatnék. Ennek ellenére, szeretnék újra vékony és gyönyörű lenni. Ennek is eljön az ideje, tudom, hogy menni fog újra...addig pedig dacolva a hullámokkal sodródom tovább. 

   Régi képek, abból az időszakból amikor kevésbé voltam ilyen dagi mint most. A legszomorúbb,  hogy nem tudom leszek-e még valaha ilyen.....Talán a szülés után, vagy a szoptatás után,, de egy biztos meg fogom próbálni! Domcsi

2020.08.02. 47,5 kg 17. terhességi hét   Mindig is fiatalon szerettem volna édesanya lenni.  De ahogy telt az idő úgy vált egyre világosabbá, hogy ez nem sikerülhet. Ahogy egyre mélyebbre kerültem az étkezési zavarok világába azzal együtt egyre jobban rettegtem(rettegek) a súlynövekedéstől, márpedig ez elkerülhetetlen ebben az esetben.   A vírushelyzet előtt nagyon szépen haladtam a 42 kg-os célom felé. Áprilisban már nem is jött még rendesen a havim. Úgy éreztem végre megint sikerülhet, erősnek éreztem magam. Májusban szintén késett, persze ezt is betudtam a fogyás számlájára. De valami megváltozott, úgy éreztem valami történik.   Május 2-án pozitív lett a tesztem.....Elkezdett változni a testem, eltűnt a csípőcsontom, a vádlim és a combom megnőtt. Minden olyan részem amit nem utáltam megváltozott  nap-nap után , gyönyörűnek kellene találnom ahogy növekszik a hasam, hiszen egy kis élet van odabenn. Én mégis félek, rettegek, hogy a legvégén egy idegen ...

Kg=x.... ismeretlen Lassan 3 hete ithhon, eredmény: kötelező eves= hízás=disznó Itt egy kép, hogy ti is lássátok 🐖

03.25 Hello karantén!!   Jelenleg a testsúlyom valahol 44-én 46 között lehet, nem tudom pontosan nem mertem megmérni.   A kialakult helyzet miatt, nincs egyetem (csak távoktatásban) és munkám sincs mert zárva vannak a mozik. Mindez annyit jelent, hogy itthon vagyok, amivel önmagában nem is lenne semmi baj, ha egyedül lennék. De nem vagyok…sajnos…   A kajálásom kb. 1,5 hete borzalmas. Minden nap egy szenvedés, mert ennem kell, nem is keveset. A párom mindig nézni mennyit eszek, még azt is, hogy mennyit szedek a tányéromra. Egyszerűen nem tudok kihagyni étkezést, ha mégis megtenném abból garantáltan vita lenne, amit nagyon nem szeretnék, tekintve, hogy ki tudja meddig leszünk összezárva. Meg hát túl fontos nekem, és nem szeretnék veszekedni vele.   Most egy darabig nem is fogom mérni magam, én a tükröt is kerülni fogom, mert undorító, hogy ebben a pár napban is mennyit híztam, pedig már 44 kg voltam. Onnan már csak 2 kg hiányzott a 42-őhöz. De ha minden...